Szeptember 10-én este még javában pakoltam az utazáshoz szükséges kacatjaimat. Aznap este hamar fellőtték számomra a pizsit.

Másnap izgatottan és kissé fáradtan indultam el apuval a suli előtt álló buszunkhoz. Mindenki kényelembe helyezte magát, és gyors tempóval haladtunk a célunk felé. A buszon 6 tanár,42 diák utazott.

Körülbelül 11óra volt, mikor megérkeztünk az első célállomásunkoz. Utunk legelső állomása Draskovec volt. Itt betekinthettünk a helyi templomba. Azután pedig Zrínyifalvára látogattunk, ahol kisebb séta után megpillanthattuk a Zrínyi várat. Bemenni nem tudtunk, mivel karbantartás miatt zárva volt.

 Kis utazás után elfoglaltuk a 4 napos otthonunkat. A szálláson 2-3 fős szobák voltak. A kilátás természetesen a gyönyörű tenger volt. A szállás “terén” 2 kisebb szuvenír bolt is megtalálható volt. Az étel nem volt szokatlan, viszont eltér a megszokott fűszerezésünktől.

A második napot a zminji Festinkso Barlang látogatásával kezdtük, ahol elég hűvös volt. Az előadást egyik diáktársunk fordította, mivel angolul mondta az információkat az idegenvezető. Ezt követően Abbáziába látogattunk, ahol csodás luxusvillákat pillanthattunk meg. A nap második felében Fiumeben a kikötőbe látogattunk. Mindezek után egy kis városnézés keretében, kisebb csoportokba válhattunk, majd fél órát vásárolgatással tölthettünk. Haza érkezés után mindenki külön csoportokba vonult, este szinte senki nem tudott elaludni az izgalomtól, de hiszen ,,Az éjjel soha nem érhet véget...”.

A kissé zűrös este után újra buszra szálltunk és gőzerővel haladtunk Szádrév településre. Az elképesztő kilátás mellett egy hatalmas vár állt ott, amibe be is mentünk. A várhoz tartozott Horvátország legjelentősebb kikötője, ahol tehettünk egy kört is. Azután siettünk vissza Crikvenciára, ahol a szállásunk is volt. Haza érkezésünk után mindenki fürdőruhát öltött, és siettünk a tengerbe. A víz kissé hűvös volt, és nagyon sós, de az élmény annál nagyobb volt. Este a szálláson az idősebbek nyaralók összegyűltek és partiba kezdtek. A zene, amit hallgattak olyan pergős volt, hogy szinte mindenki nyugalomban elaludt.

Sajnos eljött az utolsó nap is. Hazafele vezető utunkon megálltunk Karlováckába, ahol egy hadiparkot néztünk meg. Délután ellátogattunk Zágrábba, ahol meglátogattuk a Jellasics teret, a templomot és a Parlamentet is. Utolsó állomásként, meglátogattuk az állatkertet.

Sok élménnyel, sok új baráttal, újra útnak indultunk. A buszon a hangulat határtalan volt. A jókedv után páran bealudtak a buszon (köztük én is) de, kedves pajtásaim gyorsan megakadályozták a pihenésem.

Kadarkútra 21:00-21:30 körül értünk haza. Kimerültem, de annál boldogabban tértem haza a családomhoz.

Ha tehetném újra visszamennék. Ezúttal is köszönettel tartozunk pedagógusainknak, a türelemért,és a lehetőségért.