Ne várj rám többé, én elfelejtlek,
de ígérd meg, hogy te gondolsz rám néha napján.
Kérlek jussak az eszedbe, ez sokat segítene.

Az én szívem már sötét lett,
reméltem hogy segítesz majd nekem, de nem így lett.
Belátom, hogy hazugságot, egy ábrándot tápláltam vakon,
de még mindig fáj a lelkem nagyon.

Talán egy másik világon majd találkozunk,
és együtt leszünk, de ez oly távoli a jövőt homály fedi.
Így hát ígérni nem tudok semmit, csak kérni és kérni szüntelen, csak könyörögni.
Ha én már azt vallom nem is akarok emlékezni, te kérlek ne felejts el szeretni.