Sok ember azt hiszi, hogy létezik a nagy Ő. Hát én is közéjük tartozom, és tudom is, hogy miért. Egy kémia órára bejött a tanárnő és bejelentette, egy hogy új osztálytársunk lesz. A következő órára meg is jelent egy fekete rasztahajú fiú, fején fülhallgatóval. Mikor beléptem a terembe, ő már a padban ült és felfigyelt az érkezésemre. Szeme végigpásztázott rajtam, az arcom megtelt vérrel, éreztem, ahogy vörösödöm. Gyorsan a földre szegeztem tekintetemet és odaültem elé a padba, mert ott volt a helyem. A magyartanár hirtelen megjelent és már mondta is a feladatot. Vajon mikor csengethetek be? És mikor csengetnek ki? Gondoltam magamban, és éreztem, hogy megböknek hátulról. Megfordultam, és a világ két legszebb barna szempárjával találtam szembe magam. - Őhöm..., ha jól tudom, akkor veled vagyok párban. - szólt lazán. - Tessék?!- kérdeztem, mert nem értettem. - Most mondta a tanár, hogy párban kell órán dolgozni, meg a házi is így lesz. - mosolyodott el. - Hol jártál eddig? Újra vörösödtem.

A nevét sem tudom, de már megbabonázott. Nekiálltunk kigyűjteni a görög isteneket, és egyszer megszólalt. - Miért kell ennyi görög istennek eszköz? Hisz á...mindegy inkább miért voltak meztelenek? Senki sem kíváncsi a .... Na jó inkább eszek egyet. Ezen mosolyogtam egyet. Elővett egy csomag gumicukrot és megkínált. - Hülye vagy?! Le fogunk bukni! - képedtem el. - Ugyan már, én sosem bukok le. - mondta tök lazán, de amint elhagyta ez a mondat a száját a tanár megjelent mögötte. Ő észrevette, hogy mit nézek. - Jó napot tanárnő! Kér egyet? - nyújtotta felé a zacskó édességet. - Van epres? - Most az egyszer elnézzem neked. - Köszönöm! Vett is ki belőle három darab cukrot. - Ez meg mi volt?! - eszméltem fel a történtekből. - Engem mindenki szeret, egyszerűen imádnivaló vagyok.
Ezen hangosan felnevettem! Mindenki felém fordult, mert én az egy év alatt alig szólaltam meg, és az osztálynak fura volt, hogy nevetni hallanak. Ő is mosolygott. - Ja, persze, egoista meg én vagyok! – szólaltam meg nevetés közben. - Szép a mosolyod. - szólt hozzám Kevin, az előttünk lévő padból. - Köszi! Azt hiszem, ez most egy bók volt. Te jó ég! Az új fiú engem nézett, de olyan furán, mintha nem értené ezt a jelenetet. - Az a srác most vette észre a szépségedet? – kérdezte meglepetten. - Nem, csak a szüleim halála óta most mosolyogtam először. - csuklott el a hangom. - Mi történt? - kérdezte lágy hangon. - Két évvel ezelőtt volt egy táncelőadás. Télen épp odatartottak, amikor karamboloztak. Azóta a nagyszüleim nevelnek. - Részvétem. - Nincs kedved eljönni velem moziba? Csak, hogy ne legyen rossz kedved. - terelte a témát, aminek örültem is. Te jó ég! Most kapcsolok! Elhívott randizni. De miért ne?! - Elmegyek, köszi! Ekkor megszólalt a csengő. A következő órán nekem spanyolom, neki meg franciája volt. Most tényleg randira hívott?! Uh...ez tök jó! Azon a randin rengeteget nevettem, és ezt neki köszönhettem. Elhozta számomra a reményt. Mama szerint szerelmes lettem. Én hiszek neki. Tudom, hogy igaza van!